Az esküvő tökéletes terep arra, hogy megnézzük a családi dinamikát, megfigyeljük a viszonyokat, már ha nem mi vagyunk az érintettek. Egy ennyire meghatározó és fontos esemény az egész családban felbolydulást okoz - itt azonnal két családról beszélünk - és felfokozódnak az érzelmek és sajnos nem mindenkinek a legjobb énje kerül előtérbe.
Elsősorban a menyasszonyokról lesz szó, de természetesen a vőlegények sérelmére is elkövethetnek súlyos határátlépéseket és az ő napjukat is tönkretehetik. Az ő esetükben még rosszabb, hogy eleve sokkal nehezebben beszélnek az érzéseikről, egy ilyen téma meg pláne "ciki". Pedig egy normális párkapcsolatban ez ugyanúgy a vőlegény napja is, és ugyanolyan maradandó károkat okozhat az ő számára is, ha valaki átgyalogol rajta. Tapasztaltam sajnos ilyet és nem volt szép. Ezért itt szeretném külön megszólítani a férfiakat, akiknek az esküvője nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna és ez veszteség a számukra: kérlek, ne tartsátok magatokban! Én biztosan nem fogok ítélkezni!
Egy esküvő szervezése közben mindenkire rátör a nosztalgia vagy a még be nem teljesedett álmodozás, és szinte mindenkinek van elképzelése arról, hogy hogyan is kellene kinéznie a TE nagy napodnak: anyukák, testvérek, unokatestvérek, barátnők, nagymamák - igen, főként a nők - esetleg apukád, aki már 4 éves korodban elképzelte ezt a napot.
Nagyon sokan esnek abba a hibába, hogy mindenkinek jót akarnak, mindenki vágyát ki szeretnék elégíteni és menet közben, ők maguk és a párjuk valahol elvesznek a folyamatban. A vőlegényeket sajnos, nagyon sok esetben szinte kellékként tekintik, akiknek úgyis mindegy mi lesz. Pedig nem, ennek az egésznek róluk is kellene szólnia. Viszont, ha nem eléggé tudatosan áll ki magáért, vagy a párja nem figyel rá eléggé, kiszorulhat a saját esküvőjéről.
Ha valahol problémás a családi dinamika, esetleg valaki - általában az anyák - nem elégedettek a választottal, akkor az már a szervezés folyamán felüti a fejét: miért nem jó nektek az a helyszín? Miért kell ezeket is meghívni? Miért ezt a ruhát akarod? Az nem lehet, hogy nincs zenekar! Nehogy már oda ültesd őket, ezt nem illik! stb., stb. Ha valaki bele akar kötni a dolgokba, ezer okot fog találni.
Ha a szülők pénzt is adnak az esküvőbe, akkor még rosszabb a helyzet, mert sokan innentől kezdve feljogosítva érzik magukat arra, hogy kivegyék a "gyerekek" kezéből az irányítást. Már ez is okozhat komoly konfliktusokat, esetleg olyan kompromisszumokat a pár részéről, ami nem is kompromisszum, hanem inkább beletörődés. És ezzel helyben is vagyunk, máris elvettek tőled valamit.
Amikor elérkezik a nagy nap, az érzelmi hullámvasút a tetőfokára hág. Ismétlem, nincs olyan esküvő, ahol minden tökéletes. Ám vannak fokozatok a balul sikerült véletlenek, az apró hibák és a szándékos károkozás között. Például az időjárásra nincs befolyásod, ha egy desszert nem pont olyan, mint megálmodtad, még lehet vele együtt élni, bár nagyon bosszantó, de ha valaki szándékosan bánt és átlépi a határaidat, az nem oké.
Sajnos általában pont azok követik el ellenünk a támadásokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, bizalmi pozícióban vannak. Egy amúgy is érzékeny, stresszes, felfokozott állapotban ezek az ütések sokkal mélyebbre mennek és sokkal maradandóbb károkat okoznak.
Minden menyasszony szeretne szép lenni az esküvőjén. Vagyonokat költünk ruhára, sminkre, fodrászra, hogy megalkossuk a vágyott képet. Hónapokig tartó fogyókúra, edzések, fodrászati és kozmetikai kezelések állhatnak mögötte, tehát rengeteg pénzt, időt és energiát fektetünk abba, hogy szépek legyünk. Erre jön egy kedves rokon és beszól: "Jajj, hát nem gondoltam, hogy tényleg így össze tudnak rakni, mintha nem is te lennél! Annyira cuki ez a ruha, mintha egy babáról vetted volna le! Ez mind a saját hajad, meg voltam róla győződve, hogy tele van póthajjal a fejed! "stb.
Ez annyiból jobb, hogy még nem a testedet veszik célba, bár ezért ez is porig tudja rombolni az önbizalmat és felhőtelnség érzését.
És ezek még az enyhébb beszólások, de sokan egyből a nagyágyút veszik elő: "Hallottam mennyit edzettél, hát pár hónapra még biztosan szükséged lett volna. Na, végre elengedheted magad és visszatérhetsz a régi súlyodhoz, nem kell tovább koplalni!" vagy "Azért ezek után is vigyázz magadra, azért mert elvett, nem kell elengedni magad, nem szép a kövér asszony!"
Ez persze, csak pár példa, nagyon kreatívak tudnak lenni. Te pedig ott állsz, életed legboldogabb napján és sírni tudnál a megaláztatástól, romokban hever az önbizalmad és legszívesebben elbújnál mindenki elől.
Aztán ott vannak a durvább esetek, amikor valaki képtelen elfogadni, hogy nem róla szól a nap. Ezek általában a lánytestvérek vagy valamelyik örömanya. (Persze lehet nagymama, apuka, fiútestvér is, vagy esetleg egy nagyon közel álló barát.) Képes az esküvő előtti éjjel felhívni azzal, hogy nem tetszik neki az ülésrend (terem berendezve, kártyák kitéve, ülésrend kinyomtatva), vagy az esküvő reggelén kijelenteni, hogy szerinte ronda a dekor, ennek nem így kellene kinéznie. Esetleg nem érti, hogy miért nem ülhet ő középen, miért nem lehet ő az első aki bevonul, vagy bármi, amivel eléri, hogy te kiborulj és róla szóljon a nap.
Ha nagyon lecsupaszítjuk, ezek nem nagy dolgok, ám nem tekinthetünk el a kontextustól, ami pedig nem más, mint játszma. Egy játszma, ami nem szól másról, minthogy az esküvőd napján is lenyomjon, leszívja az energiád és vele foglalkozz. Nehogy már ez a nap csak és kizárólag a tiéd legyen. Nehogy már jól érezd magad a bőrödben, önfeledten élvezd a napot és a feléd áradó szeretetet.
Azért borzasztóan fájdalmasak ezek a tapasztalatok, mert a hozzád legközelebb állók bántanak. Mert nem képesek veled örülni, nem képesek elfogadni a döntéseidet, a határaidat vagy egyszerűen csak figyelembe venni azt, hogy neked mi lenne jó. És amikor ezzel szembesülsz, megszakad a szíved. Mert nem ezt vártad tőlük.
