Úgy döntöttél, hogy megszakítod a kapcsolatot a szüleiddel. Először is tisztázzuk, hogy ehhez minden jogod megvan, hiszen felnőtt ember vagy, aki képes önálló és felelős döntéseket hozni. Másrészt, amit sokan már nem vesznek észre, hogy ez valószínűleg egy hosszú folyamat utolsó lépése volt, és borzasztóan nehéz lehetett. Talán még évekkel a döntés után is elbizonytalanodsz, hogy valóban ez volt-e a legjobb megoldás. Aztán, ha végiggondolod a történteket, rájössz, hogy nem volt más út.
Az, hogy magadat, a saját testi, lelki épségedet választod mindenek felett, sosem lehet kérdés tárgya. Ha meg kell tenned valamit, ami téged véd, akkor tedd meg! Ha ez azzal jár, hogy nem beszélsz a szüleiddel, vagy egyik szülőddel, akkor minden jogod megvan hozzá, hogy ezt megtedd. Biztos vagyok benne, hogy sok fájdalom, kétség és nehéz belső munka vezetett el erre a pontra.
Ahhoz, hogy te is és belső gyermeked is szabadok lehessetek, ki kell lépni a bántalmazás köréből. Ez a legnagyobb lépés, amit megtehetsz magadért. Mert vannak bántalmazó szülők, anyák és apák, akik a legalapvetőbb szükségletét nem adják meg a saját gyereküknek, a biztonságot.
A bántalmazásnak sok formája lehet, és valószínűleg évek teltek el, mire ki tudtad, mondani, hogy igen, téged bántalmaztak a szüleid. A lelki bántalmazás és a fizikai is borzasztó súlyos károkat okoz, amivel felnőttként is nagyon nehéz szembenézni. Az, hogy te már odáig eljutottál, hogy ezt felismerted és tettél ellene, nagyon nagy dolog. És sajnos nem vagy egyedül.
Egyre inkább közbeszéd tárgya a bántalmazás, bármennyire érint nagyon sok családot, amint az áldozatok kiállásáról van szó, valahogy nem egyértelmű az, aminek annak kéne lennie. Nem az áldozat a hibás.
Ez azért is nagyon szomorú, mert nagyban megnehezíti a segítségkérést, és az áldozatok gyógyulását.
Amikor bántalmazott gyerekekről beszélünk, akkor a közbeszéd is egyértelműen elítéli a tettet. Amikor azonban ezek a bántalmazott gyerekek felnőnek, és kiállnak magukért, mondjuk úgy, hogy megszakítják a kapcsolatot bántalmazóikkal, akkor jönnek a "Hogy teheted ezt vele, de hát mégiscsak az anyád!" típusú eszmefuttatások. Ezekkel az a legnagyobb probléma, hogy az áldozatra teszik a terhet, az elvárást és még inkább elbizonytalanítják egy amúgy is nehéz helyzetben. Ezek a rossz kérdések, amiket biztosan te is megkaptál, ha ilyen helyzetben vagy:
Teljesen kifordított a logika, hiszen nem az áldozatoknak, hanem a bántalmazóknak kellene feltenni a kérdéseket!
Tudd, hogy nem a te hibád, ami történt! Nem voltál rossz gyerek, nem érdemelted meg és nem ez a normális! Ha az, akinek a dolga elsősorban a védelem lenne és nem teszi meg, akkor neked kell megvédened saját magadat. Amíg benne maradsz a bántalmazó ciklusban, nem fogsz tudni gyógyulni. Amíg nem tudod meghúzni a határaidat, addig újra és újra bántani fognak (ha fizikailag már nem is, hiszen felnőtt lettél, lelkileg még megtehetik), meg kell védened magad. Védd meg magad felnőttként azért a gyermekért is, aki annak idején ezt nem tudta megtenni!
Meg fognak kérdőjelezni? Igen. Meg fogod kérdőjelezni saját magad? Igen. Lesznek nehéz pillanatok, napok, hetek, akár évek is? Igen, lehet. Nagy a veszteség, ez nem kérdés. Elgyászolod a gyermekkorod, elgyászolod a vágyaidat, amik nem teljesülnek be és elgyászolod a kapcsolatod a szüleiddel, elgyászolod az "ideális szüleidet", akik sosem voltak. Elgyászolod őket is, hiába élnek, mert megszakítani a kapcsolatot, igenis veszteség és gyász.
Viszont tudod kit nem kell majd elgyászolnod? Saját magadat.
És amikor felteszik a rossz kérdéseket, gondolj arra, hogy az életet választottad akkor, amikor megszakítottad a bántalmazó kapcsolatodat a szüleiddel. Azt a felnőttet választottad, aki megvédi a bántalmazott gyereket, aki benned él. És az a lehető legjobb választás.
Ha szükséged van segítségre a veszteségeid feldolgozásához, keress bizalommal!
