Az abortusz egy egészségügyi beavatkozás, amihez minden nőnek biztonságosan hozzá kellene férnie. Nemcsak az orvosi ellátás kellene, hogy biztonságos legyen, hanem a közeg is, amiben ezt az ellátást igénybe veszi az érintett. Valamiért azonban még 2025-ben is az egyik legnagyobb indulatokat kiváltó téma az egész világon. (Ebben a bejegyzésben nem cél az okok és a reakciók fejtegetése, talán kap majd egy külön cikket a jelenség.)
A tabu és a megbélyegzés, ami a mai napig körüllengi a témát, nagyon megnehezíti a történtek feldolgozását. Az, hogy egy nő vagy egy pár miért hozza meg ezt a döntést, nem tartozik senkire. Teljesen mindegy, hogy egészségügyi, lelki, bűnügyi vagy egyéb okai vannak, ez teljes mértékben magánügy és senkinek nincs joga ítélkezni.
„Egy nő két dologért lehet mindenre képes: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen.”
Mióta létezik az emberiség, a nők megpróbálták irányítani a gyerekvállalást és időzíteni a gyerekek érkezését, vagy nem érkezését. Gyógynövény főzetek, angyalcsináló asszonyok, illegális műtétek, a praxisukat kockáztató empatikus orvosok próbáltak segíteni a helyzeten évezredek óta, akár az életük árán is. Ahogyan azok a nők is rettenetes kockázatot vállaltak (vállalnak), akik illegális műtétnek vetették alá magukat. Halál, meddőség, fertőzés, mind ott lebegett a fejük felett, mégis vállalták, mert nem láttak más kiutat. Mennyire kell eltökéltnek lenni ahhoz, hogy ezeket a kockázatokat és még a törvény szabta büntetést is vállalja valaki?
Nagyon.
Már az ókorban is téma volt az abortusz kérdése, megjelenik Cicero, Platón vagy Ovidius műveiben is. Évezredek óta nem tudunk mit kezdeni a jelenséggel.
Koronként, társadalmanként változó mértékben, de az ítélet mindig is ott volt azokon, akik ezt az utat választották, akik pedig segítettek nekik, sokszor az életüket kockáztatták. Kutatások igazolják, hogy a tilalom, a megszégyenítés, a kötelező tanácsadás és hasonló, nem befolyásolja érdemben a döntést, ellenben traumatizál és erősíti a tabukat (PATENT Egyesület 2014).
Maga döntés meghozatala is rettenetesen nehéz, amihez jön a szégyen, a megalázó procedúra és az empátia hiánya sok esetben. Nagyon kevesen vannak, akik körül támogató közeg lenne egy ilyen esetben és a rendszerszintű megfélemlítés, megalázás is mindennapos gyakorlatilag szerte a világon.
Az egész folyamat fájdalmas és komoly lelki szenvedést okozhat. Ami pedig utána következik, arról egyáltalán nem beszélünk. Nem beszélünk arról, hogy évtizedeken keresztül hordozhatja magában egy nő a sebeket, amiket soha nem volt alkalma begyógyítani. A szégyen, a lelkiismeretfurdalás és a környezeti nyomás hatására sokan azt érzik, hogy megérdemlik a rossz bánásmódot és nincs joguk a gyászhoz, a szomorúsághoz, az empátiához.
Nem követtél el bűnt azzal, hogy hoztál egy döntést, és rendelkeztél az életeddel.
Az érzéseihez mindenkinek, minden helyzetben joga van! Jogod van a gyászodhoz akkor is, ha a te döntésed volt, hogy nem született meg, akit gyászolsz! Jogod van a könnyeidhez, a szomorúságodhoz, a búcsúhoz!
Ha évtizedek óta hordozod magadban a titkot, ha friss az élmény és nincs kivel megosztanod, ha úgy érzed nem mondhatod el senkinek, itt vagyok. Nem ítélkezem.
Segítek, hogy feldolgozd, hogy enyhüljön a fájdalom, megéld az érzéseidet és méltó módon elbúcsúzhass.
