Az örök fiatalság

Miért ártalmas a fiatalságot alapvető erényként felmagasztaló társadalom? Mit szalasztunk el akkor, ha csak egy utólérhetetlen képet hajszolunk? Hogyan lesz egyre nehezebb, ha nem tudunk szembenézni az öregedéssel?

Egyik életkorban lévő ember sem lesz automatikusan tiszteletre méltóbb, bölcsebb, vagy okosabb másoknál. Ez nem kor kérdése.

Az emberi értékek nem ezen múlnak. Téves elképzelés valakit pusztán azért előnyben részesíteni, mert életének éppen egy bizonyos szakaszában van. Ez a természet rendje, minden életszakasznak megvannak a sajátjai, és minden életszakasz előbb vagy utóbb átlép a következőbe. 
 
Azonban a nagy fiatalság hajszolás közepette elfelejtjük megélni életünk többi szakaszát, azok szépségeit és árnyoldalait, felkészülni a megmásíthatatlanra és elfogadni azt.
Sokkal békésebbek és kiegyensúlyozottabbak leszünk, ha elfogadjuk, hogy az idő múlik és nem próbálunk meg egy olyan állapotot konzerválni, amit nem lehet.

Miért probléma ?

Több szempontból is:
  • frusztráció és szorongás alakul ki az öregedéssel kapcsolatban
  • nem tudunk természetes folyamatként tekinteni az idő múlására
  • nem ismerjük fel a határainkat
  • nem készülünk fel a megváltozott fizikai állapotra
  • nem tudunk szembenézni a saját múlandóságunkkal
  • leértékeljük magunkat - és másokat - egy bizonyos életkor felett
  • nem teszünk lépéseket a saját érdekünkben, hogy biztosítsuk a békés öregkort
  • nem tudjuk élvezni az életet 
 

A frusztráció: ez ellen az egyetlen megoldás az elfogadás. Ha kellő önismerettel rendelkezik valaki, ha képes a belső értékekre is koncentrálni, ha képes megtalálni a szépséget egy ráncosabb arcban is, akkor jó úton jár. 

A ráncok, a megváltozott arc természetes, a mesterségesen konzervált fiatalság pedig egy idő után, már nevetséges. (Biztosan mindenkinek eszébe jut pár túlplasztikázott híresség.) Nem gond a plasztika, a hajfestés vagy a hajbeültetés, nem probléma, ha minél tovább akarok vonzóak maradni. A probléma ott van, ha csak és kizárólag a külsőn van a hangsúly. Mint mindenhol, itt is az egyensúly a lényeg. 

Biztos mindenkinek van olyan emléke, amikor ő maga, vagy a szülei a szívükhöz kapva parancsolták le a Mamát vagy a Papát a létra tetejéről, mert képtelenek voltak elfogadni, hogy fizikai korlátaik vannak. Biztos mindenkinek a fülébe cseng a Mama vagy a Papa lemondó hangsúlya, "már nem megy úgy, mint régen". Fontos, hogy törődjünk a testünkkel, de az is fontos, hogy ismerjük a korlátait. Egy kisgyerektől sem várunk el olyan dolgokat, mint egy felnőttől, akkor az idősödő testtől sem várhatjuk el a csúcsteljesítményt. 

Egy fiatalság vágyában égő társadalomban nagyon nehéz nem leértékelni magunkat és másokat, akik már nem fiatalok. Ez azonban egy rettenetesen rossz út. Az emelt fő és a tisztelet az emberi értékeknek, nem az életkornak jár. 

A legtöbb, amit tehetünk magunkért és a családunkért az az, hogy tudatosan készülünk. Legyen elég forrás, legyen szociális háló, legyen értelmes cél és legyen B terv arra az estere, ha rosszul alakulnak a dolgok. 

A méltóságunkat, az önrendelkezésünket és az életörömünket csak és kizárólag magunknak tudjuk megteremteni. 

Van segítség, beszéljünk róla!

@2025 All right reserved by Szendrei Veronika
Design by StudiCore