Mit is jelent a tudás generációs eltolódása? Sok évezreden keresztül az idősek rendelkeztek a legnagyobb tudással, tapasztalattal, a közösség tagjai hozzájuk fordultak tanácsért. A 20. században ez kezdett megváltozni. A technológia rohamos fejlődése miatt voltak, akik egyszerűen már nem tudtak lépést tartani, de hagyomány és a tekintélyelvűség még sokáig a helyén tartotta az idősebb generáció megkérdőjelezhetetlenségének az eszméjét. A 21. századra ez már erősen megkopott. Nehéz fenntartani a végtelen bölcsesség és tudás illúzióját, amikor az unokák sokkal magabiztosabban navigálnak a modern környezetben, mint a nagyszülők.
Önmagában az, hogy a dolgok változnak, nem kellene, hogy problémát jelentsen. Ha az egyik oldalon van kellő türelem, a másikon kellő nyitottság, akkor az unokától applikáció használatot tanuló nagyszülő, és a nagyszülőtől kertészkedést tanuló unoka, egyáltalán nem kell, hogy konfliktust jelentsen. Ez azonban a kisebbség.
A többségnél a türelmetlenség, az irreális elvárások és egymás meg nem értése teszi nehézzé a helyzetet. Főleg akkor, ha az unoka/gyerek már felnőtt. Mert szülő, szeretné átadni a tudását, elmondani a tanácsait, ahogyan az előtte lévő generációk tették, van azonban egy nagyon nagy különbség: a mai 25-45 közötti felnőtt generációnak a világ összes tudása rendelkezésre áll, konkrétan a zsebében hordja, az internetre csatlakoztatott okostelefonként.
Ezzel a fajta információ dömpinggel nem nagyon lehet versenyre kelni. A másik fele a történetnek, hogy egy mai átlag felnőtt, rengeteg hírt és tartalmat fogyaszt, képben van a világ történéseivel, ha pedig kérdése van, akkor végtelen számú cikk, tanulmány, fórum áll a rendelkezésére, akár több nyelven is.
A tudomány fejlődésével pedig számtalan 30 éve még elfogadott szokás vagy nézet, ma már teljesen elavulttá vált, tudományos tényekkel alátámasztva került cáfolásra, és akit érdekel az adott téma, az tisztában is van ezzel. Így nagyon nehéz elfogadni bármilyen tanácsot is egy 70 éves szülőtől/nagyszülőtől, akinek a tapasztalatai, elvei, nagyon nincsenek összhangban a maiakkal.
Ebből adódnak az olyan iszonyú kellemetlen helyzetek, amikor a 70 pluszos anyuka próbálja a perimenopauzában lévő lányának elmagyarázni, hogy bizony teherbe lehet esni, mert hát '65-ben a szomszéd Marinak is így lett késői kistestvére... Nem vitatható a jószándék, de egyrészt a tanács kéretlenül érkezik, másrészt egy értelmiségi, kora negyvenes nő ezzel a témával kapcsolatban már millió cikket olvasott magyar és külföldi oldalakon egyaránt, valamint megbeszélte a barátnőivel a témát, akik hasonló helyzetben vannak és másik 100 cikket olvastak a témában.
Ez egy pontosan olyan helyzet, ahol az idősebb generációnak már nem nagyon van átadható tudása: a tudományos kutatások számos területen rohamléptekkel fejlődnek, az eredmények hozzáférhetősége pedig, soha nem volt ennyire egyszerű. Legyen szó egészségről, táplálkozásról, párkapcsolatról vagy gyereknevelésről, nagyon sokat változott a világ.
Ebben a környezetben nagyon nehéz bármi újat mondani, ami érthető módon, konfliktust válthat ki. A most nagyszülő korban lévő boomer generációnak még bőven megtanították az idősek feltétlen tiszteletét, megmondták nekik, hogy mit hogyan kellene, de mire ők jutottak abba a korba, az ő véleményükre már nem nagyon kíváncsiak az utódok. Érthető a csalódás.
Itt azonban tudatos döntés kérdése, hogy melyik irányba indul tovább a család:
Ebben persze hatalmas szerepet kell vállalnia a már felnőtt gyerekeknek: elmagyarázni a megváltozott helyzetet és olyan területeket keresni, ahol igenis van tapasztalat és tudás, ahol hasznosnak érezheti magát az idősebb generáció. De ehhez kell ám mind a két oldal. Mert nem fair a már így is teljesen kizsigerelt szendvicsgenerációra tolni még ezt is.
Ha azonban képesek vagyunk nyitottan fordulni egymás felé, még akár valami jó is kisülhet belőle.
