A férfiak családfenntartó és döntéshozó szerepe évezredekre nyúlik vissza. A teljesség igénye nélkül: gondoljunk csak az ókori Rómában a pater familias fogalmára, aki élet halál ura volt a családban, az ő kezében koncentrálódott a hatalom és a vagyon is. Ez azonban - jó esteben - felelősséggel is járt, egy lelkiismeretes családfő érezte a súlyát annak, hogy mindenki jóléte tőle függött.
Ha nem is életről, halálról, de vagyonról nagyon sokáig csak a férfiak dönthettek: nézzük meg bármelyik Jane Austin regényt, vagy a Bridgertont, ahol a családfő halálával a nőrokonok teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.
1848-ban New York államban volt az első nagy fordulat, ahol a házas nők megkapták a jogot, hogy saját tulajdonuk legyen, örököljenek és rendelkezzenek pénzügyeikkel kapcsolatban (Married Women's Property Act). Az Egyesült Királyságban hasonló törvények születtek az 1870-es években, Franciaországban viszont csak a 20. század közepére rendeződött a nők teljes pénzügyi önállósága.
A másik fontos mérföldkő a függetlenedés folyamatában a szavazati jog megszerzése volt. Új-Zéland volt az első állam, ahol már 1898-ban kaptak szavazati jogot a nők. Magyarországon bár már 1919-ben részt vehettek az országos választáson, voltak korlátozások. Teljes és általános szavazati jogot csak 1945-ben kaptak. Gondolj bele, millennialként ez a nagymamádat érintette! Nem valami távoli történelmi alakról beszélünk, hanem a nagyiról! (Az én egyik nagymamám 1925-ben született.)
A 21. században már nem a szavazati jog vagy a tulajdonjog a kérdés egy nő számára, sokkal inkább az egyenlő bánásmód és bér, a biztonságos munkahelyi környezet és a családon belüli feladatok igazságosabb eloszlása.
(Most nem szeretnék belemenni sem a abba, hogy ez jó vagy rossz, sem abba, hogy hogyan lehet visszaélni a helyzettel akár egyik, akár másik oldalon. A cél pusztán a perspektíva megteremtése és nem társadalmi, szociológiai elemzés.)
Ez a kis felszínes történelmi áttekintés talán segít abban, hogy lássuk, mennyire új ez a helyzet, amiben férfiként és nőként keressük a helyünket. Az, hogy férfiként, még mindig sokan a családfenntartóként tekintenek magukra, nem egy légből kapott elképzelés, hanem egy nagyon-nagyon hosszú ideig fenntartott és elfogadott szerep.
Az, hogy közben ez a szerep technikailag már kiüresedett, egy olyan új helyzetet teremt, amiben rettenetesen nehéz navigálni. Egy modern férfi tudja, hogy nem lesz attól kevésbé férfias, ha a felesége többet keres nála. A gyakorlatban azonban - hosszabb távon - csak megjelenik a frusztráció és a kérdés: ha nem én vagyok a családfenntartó, akkor mi vagyok?
Millennial (késő X-es) férfiként az is rettenetesen nehéz, hogy "felülről" - a boomer szülőktől - egészen más értékrend és elvárás fogalmazódik meg, mint a partnertől vagy a kortársaktól. A boomer szülők számára értelmezhetetlen (és persze mindig vannak kivételek), hogy egy házasságban a feleség keres többet, vagy az apuka marad otthon a gyerekekkel, mert anyagilag ez jobb döntés a család számára. Sokan már azzal sem tudnak mit kezdeni, hogy a feleség nem veszi fel a férj nevét, vagy nem megy tovább a családban a tradicionális keresztnév. Ez mind-mind konfliktus, és mind-mind bizonytalanság egy megfelelni akaró férfi számára, aki két tűz között találhatja magát ezekben a kérdésekben.
Igazából nem két tűz közé, hanem két értékrend, két korszak közé szorulnak a millennial férfiak. (A nők is sok esetben, de ez a sorokat továbbra is a férfiak helyzetét boncolgatja egy kicsit.) Ehhez persze nem kell még csak egy másik generáció sem, a kortársak is előszeretettel kritizálják egymás felfogását a férfiasságról és a férfi családban betöltött szerepéről.
Először is az a legfontosabb kérdés, hogy kinek is kellene megfelelni férfiként? A származási családnak? Az új családnak? A társadalomnak? A munka világának? Elvárások, elvárások és elvárások. Sokszor akár egymásnak ellentmondó elvárások vagy éppen homályos, ki nem mondott gondolatok. Ez rettenetesen megterhelő és nincs kapaszkodó.
Egyre többen foglalkoznak a változó férfi és női szerepek boncolgatásával, de ez olyan mint az az AI használata: ha nincs semmiféle kiindulópont, legalább pár sarokpont az adott témáról, minél több az információ, annál inkább elveszik az ember a rengetegben és elvihetik az erdő sűrű sötét mélyére.
A kérdés itt elsősorban az, hogy hogyan találod meg a belső iránytűdet ebben a rengetegben. Amíg ez nincs meg, addig nagyon nehezen fogod tudni kiválogatni azt, hogy NEKED mi működik. És ami még fontosabb, neked nem a világ összes nőjét kell megértened, hanem elsősorban azt, akivel együtt élsz, akit párodnak választottál.
Ha magadat megérted, őt is megérted és sokkal könnyebb lesz az életetek.
Van kedved megpróbálni?
Keress bizalommal! Keress akkor is, ha tisztábban szeretnél látni, vagy többet szeretnél tudni a folyamatról, a coaching eszközökről.
